Több iskolában is fellépett Szlovákiában a Kerekasztal Társulás – gyerekekkel foglalkozik játékos formában

Egy életen át kell játszani

Tizenöt év után hozzánk is eljutott a Kerekasztal Társulás, amely gyerekekkel, kisebbekkel és nagyobbakkal foglalkozik játékos formában. Az egyesület 1992-ben jött létre Kaposi László drámapedagógus irányításával és a Marczibányi Művelődési Központ, valamint annak vezetője, Szakall Judit támogatása segítségével.

Tevékenységének két főiránya van: a Kerekasztal Színházi Nevelési Központ (az első magyarországi TIE-társulat) és a Kerekasztal Színházi Társulás (alternatív színházi csoport) működtetése. A TIE, vagyis az angol Theatre in Education kifejezés rövidítését jelentő betűszó az utóbbi években szakmai körökben nálunk is egyre ismertebbé vált. Jelentős része van ebben az első magyarországi TIE-társulat, a Kerekasztal Színházi Nevelési Központ létrejöttének és tevékenységének.

Az angol módszer szerint a közönség nem pusztán megfigyelő, hanem adott esetben partner, akit arra biztatnak, hogy közbeszóljon, magyarázzon, véleményezzen és együtt játsszon. A foglalkozásokon a színház és a dráma elemei eszköztárat jelentenek, amelyekkel a célzott korosztály jellemzőitől, a választott tanulási területtől, a feldolgozandó problémától függően gazdálkodnak a társulat tagjai. Mindig meghatározott korúakhoz szólnak előadásaikkal, azokat maximált résztvevői létszám mellett tartják.

A Kerekasztal Színházi Nevelési Központ (www.szinhaz.hu/ kerekasztal) tagjai a drámapedagógia és a színház iránt egyaránt elkötelezett szakemberek – fiatalok, akik képesek színészként és tanárként egyaránt helytállni. A TIE módszerrel többnyire színészként kerültek ugyan kapcsolatba, de a Kerekasztal foglalkozásain az általuk vezetett drámák mégsem színházi irányultságúak; az adott gyermekcsoportok igényeire, belső folyamataira építenek (s nem kifelé szóló produkciókat hoznak létre).

A társulatnak jelenleg négy főállású tagja van, Lipták Ildikó, aki a társulat vezetését is átvette tavaly Kaposi Lászlótól, Bethlenfalvy Ádám, Hajós Zsuzsa és Nyári Arnold, de egyes produkciókban mások is szerepelnek. Évente 150-170 előadást tartanak, s már határon túlra is eljutottak. A csoport két tagja annak idején a Szakall Judit vezette Origo diákszínjátszó csoportban szerette meg a játékot, s maradt egy életre hivatásos gyereknek.

Szlovákiában a pozsonyi fellépésüket már megelőzte egy gútai és egy somorjai bemutatkozás, ahová a Fogságban című játékot hozták el, amelyet Perényi Balázs rendezett, s amely ott kezdődik, ahol Andersen klasszikus meséje, A császár új ruhája végződik. Mi történik azzal a fiúval, aki ki meri mondani, hogy a császár meztelen? Van-e kiút a börtönből, s hogyan viselkednek ebben e nem mindennapi helyzetben a zárkatársak? Ezek a zárkatársak természetesen a diákok, akik részt vesznek a játékban. Bár a történet 7-8 éves gyerekek számára készült, Pozsonyban nagyobbakkal is kipróbálják a játékot. A társulás egyébként nem csak ezzel a korosztállyal foglalkozik, az Ördöghajsza című játékuk például Arthur Miller A salemi boszorkányok című drámája alapján készült, s 17-18 évesek a játéktársak.

A pozsonyi Duna utcai alapiskola diákjait meglepi ez a nevelési módszer, az elején idegenkednek a szerepléstől, de aztán gyorsan belelendülnek, s a mese végén már teljes az összhang. Ennek az összhangnak az egyik kislány mobiljának a csörgése vet véget. A tanítónő magyarázkodik: a bejáró gyerekeknek lassan indul a buszuk hazafelé. Tanárt alig látunk a foglalkozáson.

Magyarországon egyre nagyobb teret hódít a drámapedagógia, 120 órás akkreditált drámatanfolyamokon lehet elsajátítani a szakma alapjait, s ma már érettségi tantárgyként is választható. Később aztán van, aki felhasználja és integrálja az oktatás során, hiszen nemcsak az irodalomoktatás során jön jól, hanem beszélgettem olyan matektanárral is, aki szerint az egyszeregy is könnyebben elsajátítható, ha azt játékosan kínálják fel a gyerekeknek.

Szlovákiába a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma mellett működő Hagyományok és Értékek Polgári Társulás közvetítésével jutott el a Kerekasztal Társulás. Jarábik Gabriella, a társulás vezetője szerint a drámapedagógiai oktatás nálunk gyerekcipőben jár, de egyre több helyen akadnak lelkes pedagógusok, akik nemcsak diákszínjátszó csoportot működtetnek, hanem a napi tanítás során is játékos formában próbálják átadni a tananyagot. Külön megemlíti a nyárasdi Magyar Gál Líviát, a kassai Kristóf Mónikát, akik maguk is végeztek drámapedagógiai tanfolyamot, s komolyan gondolkodnak azon, hogy létrehoznak egy drámapedagógiai társaságot a Felvidéken is. A rozsnyói Tóth Gábor most jár hasonló kurzusra, s a rimaszombati Zsélyi Katalin révén van profi drámapedagógusunk is. A gyerekszínjátszás szerencsére jobb helyzetben van, s ehhez megfelelő hátteret biztosítanak a Duna Menti Tavasz, illetve a Csemadok Művelődési Intézete által szervezett rendezői tanfolyamok.

A Kerekasztal Társulás májusban Erdélybe készül, de aztán várják őket Kassára, Tornára és a közép-szlovákiai régiókba is. Jarábik Gabriella szeretné, ha minél több helyen akadnának lelkes hívei ennek az oktatási formának. Sajnos, elnézve a pozsonyi tanári érdektelenséget, az optimizmus akár kincstárinak is tűnhet.

Címkék 

Ajánló