225 évvel ezelőtt hunyt el Madagaszkáron: sírja ma már nincs meg, de emlékét több utca- és helynév, valamint emlékmű is őrzi

Benyovszky-emlékkonferencia Budapesten

VESZTRÓCZY ZSOLT

Az 1970-es években készült Vivát Benyovszky című filmsorozatnak köszönhetően Benyovszky Móric neve, kortársaival ellentétben ma nem ismeretlen a magyar és a szlovák közvélemény előtt. Hányatott élete során négy kontinensen fordult meg, halála pedig éppen 225 évvel következett be, így az évforduló alkalmából nemzetközi emlékkonferenciát rendeztek az Országos Széchényi Könyvtárban magyar, szlovák, lengyel és francia előadók részvételével.

Gróf Benyovszky Móric nagy valószínűséggel 1741. szeptember 20-án született a Nyitra megyei Verbón, és a családi hagyománynak megfelelően katonai pályára lépett. Apja halála után sógorai ki akarták forgatni örökségéből, mire ő fegyverrel szerzett érvényt jogainak. Elűzött rokonai erre Bécsbe menekültek, bevádolva őt az udvarban mint lázadót és kurucot. A királynő, Mária Terézia emiatt vizsgálat nélkül megfosztotta a birtokaitól és száműzte birodalma területéről, a gróf egy Lengyelországban élő rokonához menekült.

Az 1760-as években többször is ellátogatott Nyugat-Európába, főként a tengeri hatalomnak számító Hollandiába és Angliába, útjain a hajózás fortélyaival is megismerkedett. Közben megnősült, 1768–69-ben részt vett a lengyelek szabadságküzdelmében, de az oroszok elfogták s Szibériába száműzték.

1771 tavaszán felkelést szervezett a száműzöttek között, és egy zsákmányolt hajón sikerült elhagyniuk Oroszországot. Útközben számos kalandban volt részük, míg Ázsia, majd Afrika megkerülésével meg nem érkeztek Európába. Benyovszky ekkor francia szolgálatba lépett; egy madagaszkári expedíció vezetését bízták rá. A sziget az európaiak számára addig ismeretlen területnek számított. Madagaszkáron francia telepet alapított, felfedezőutakat vezetett a sziget belsejébe, a malgas bennszülöttekkel pedig úgy megbarátkozott, hogy azok királyukká választották. Uralkodóként alkotmányt adott népének, és országát modernizálni akarta, de a francia ellenállás miatt végül kénytelen volt elhagyni a szigetet.

Közben Bécsben amnesztiát kapott, így hazatérhetett. Európaiakból légiókat akart szervezni a függetlenségükért harcoló amerikaiak támogatására, ám ők ismeretlen okokból végül visszakoztak. 1785-ben visszatért Madagaszkár szigetére, ahol a franciákkal vívott ütközetben esett el 1786. május 23-án.

Emlékiratai már az 1790-es években megjelentek angol, svéd, holland, lengyel, német és francia nyelven.

A konferencia előadói ezt a fordulatokban gazdag, rendkívüli életutat több szempontból is bemutatták, gyakran ellentmondva a ma élő romantikus Benyovszky-képnek és egymásnak. Szó esett élete fehér foltjairól, családjáról, birtokvitájáról sógoraival, katonai tevékenységéről, kamcsatkai szerelméről, utazásairól, gazdasági tervéről, madagaszkári királyságáról, ott található emlékeiről, a lengyel irodalom róla alkotott képéről és a Benyovszky-kutatás jelenlegi állásáról is.

Ki volt tehát ez az ember? A kérdés továbbra is megválaszolatlan maradt, a konferenciának viszont sikerült emberközelbe hoznia Benyovszky Móric alakját, reális képet adva erről a gyakran romantizált személyiségről.

Címkék 

Ajánló