Szijjártó az Új Szónak: Az SNS megváltozott

Pozsony/Budapest |

A szlovák kormánnyal a nyilvánosság kizárása mellett a kényes ügyekről is 
tárgyalnak. A Híddal ugyanakkor a Fidesz továbbra sem kezdeményez együttműködést. Szijjártó Péter, a magyar diplomácia vezetője az uniós külügyminiszterek pozsonyi találkozója után adott interjút az Új Szónak.

Szijjártó Péter
Somogyi Tibor felvételei

Legutóbbi, lapunknak adott interjújában, 2014 októberében azt mondta, fél éven belül megnyitják a szlovák–magyar kapcsolatok kényes kérdéseit, például az állampolgársági törvényt, a nyelvtörvényt vagy a Hedvig-ügyet. Tudtunkkal ez azóta sem történt meg.

De megtörtént, igaz, nem látványosan. 2015 elején leültünk Miroslav Lajčákkal egy négyszemközti beszélgetésre, és végigvettük a legégetőbb problémákat, az említett hármat is. Megállapodtunk, hogy nem a nyilvánosságon keresztüli üzengetéssel igyekszünk előrelépni ezekben az ügyekben. Felvetettük például a kisiskolák ügyét is. Ha pedig most megnézzük a szlovák jogszabályok változásait, bizonyos aggályainkra megoldás született. Nem mindenre, de az oktatási szabályozásban már történt előrelépés. Malina Hedvig ügyében az álláspontunk változatlan: soha nem fogjuk elfogadni, hogy ő lenne a hibás azért, ami történt. A többi témában is zajlanak az egyeztetések, remélhetőleg nyugvópontra jutunk. Nem a nyilvánosság előtt akarunk üzengetni. A határon túli magyar nemzeti közösségnek az a jobb, ha a két kormány jó kapcsolatokat ápol, mert így van több esély arra, hogy rendezzük a vitás ügyeket.

Ez igaz, viszont ezek a kényes kérdések az itt élő közösséget érintik. Konkrétan például az állampolgársági törvény ügye hogy áll? A kormányalakításkor a szlovák pártok egyértelművé tették az elutasító hozzáállásukat.

Erről nincs egyezség, ez egy nyitott seb, amilyen több is van. Folyamatosan napirenden tartjuk azonban a témát, magyar és európai fórumokon is. Az a kérdés, hogy kizárólag ezekről a nyitott sebekről beszélünk-e, vagy azokról a dolgokról is, amelyek való segítséget jelentenek a határ mentén élő magyaroknak: hogy nyitunk-e új határátkelőket, végrehajtunk-e határon átnyúló fejlesztéseket, összekötjük-e az energiarendszereinket és így tovább. Szerintem az a jó stratégia, ha nemcsak arról beszélünk, ami elválaszt, hanem arról is, ami összeköt. A Gyurcsány- és a Bajnai-kormány megpróbálta ennek az ellenkezőjét, de nem látom, miért lett volna jobb az a helyzet a magyar közösségnek a mostaninál. Ha nem lenne beszélő viszony a két kormány között, az biztosan nem segítene megoldani a problémákat.

Ennek viszont van egy olyan olvasata is, hogy a kétoldalú szlovák–magyar viszony oltárán a magyar kormány feláldozza a szlovákiai magyarok érdekeit.

Önök szerint ez így van? A mindennapok ezt bizonyítják? Egyes köröket jól láthatóan frusztrálja a magyar–szlovák sikertörténet, hiszen amikor Magyarországnak és Szlovákiának is baloldali kormánya volt, szinte le sem tudtak ülni egy asztalhoz. Mindenki azt várta, hogy amikor Magyarországnak egy határozott jobboldali kormánya van, Szlovákiának pedig határozott baloldali, nem fognak tudni szót érteni. A nemzetközi baloldal számára csalódás, hogy mégis minden idők legpozitívabb politikai légköre alakult ki. Senki nem mondja, hogy nincsenek megoldásra váró kérdések, de például benyújthatnánk közös európai pályázatot az új komáromi hídra, indíthattunk volna új kompjáratot, építhettünk volna új utakat a határon keresztül, összeköthettük volna a gázvezetékrendszereinket, ha nem lenne korrekt kapcsolat a két kormány között?

Viszont az itteni magyarság számára legfájóbb kérdésekben nincsenek eredmények.

Valamelyikben vannak. Tény, hogy teljesen megoldva még egyik sincs. És az is tény, hogy ezeknek a kérdéseknek a rendezéséhez idő és sok tárgyalás, beszélgetés kell, ezen az úton járunk.

A kommunikáció eközben arról szól, hogy a szlovák–magyar kapcsolatok milyen jók.

Mert abban állapodtunk meg, hogy a nehéz kérdéseket nem a sajtón keresztül fogjuk megvitatni, úgy nem jutnánk közelebb a megoldáshoz. És igen, a kapcsolatok jók, és ennek vannak eredményei is.

Most hogy látja ezeket a konkrét ügyeket, mondjuk kétéves időtávlaton belül milyen előrelépésre lehet számítani?

Nem akarok hazárdjátékot játszani, nem vagyok jós. Ha az egyéb együttműködési területeken olyan ütemben tudunk sikertörténeteket elérni, mint eddig, akkor jó esély van az előrelépésre ezekben az ügyekben is.

Hogyan viszonyul a magyar kormány ahhoz, hogy a 2006–2010-es ciklus után másodszor is a Szlovák Nemzeti Párttal együtt kormányoz a Smer? Akkor ezt a döntést élesen bírálták, most viszont ez a bírálat elmaradt.

Nehéz lett volna ilyen kritikát megfogalmazni, amikor a koalícióba egy részben magyar párt is belépett. Fideszes politikusként való-színűleg nem nehéz kitalálni, a Híd–MKP-viszonylatban kit preferálok, külügyminiszterként viszont azt kell mondanom, a koalícióba egy magyarokat is képviselő párt is belépett. Sokat beszélgettem Lukáš Parízek barátommal (az SNS külügyi államtitkára – a szerk. megj.) arról, ő mint fiatal, európai gondolkodású politikus hogyan viszonyul ahhoz, hogy az SNS néhány éve európai, magyar, civilizált szemszögből vállalhatatlan kijelentéseket tett és politikát folytatott. Ő azt mondta, a jelenlegi SNS nem a korábbi SNS. Világossá tette, hogy ő a magyarokkal korrekt viszonyra törekvő párt tagja.

Az MKP-s partnereik erről bizonyára máshogy vélekednek…

Ezért is mondtam, hogy fideszes politikusként MKP–Híd-viszony-latban nyilván eltalálnák, hogy kit részesítenék előnyben. Külügyminiszterként viszont intenzív kapcsolatban vagyok az SNS-esekkel, ez a dolgom, ez szolgálja a felvidéki magyarok érdekeit.

Tehát ön szerint megváltozott az SNS?

Ha objektíven megnézzük, milyen a néhány évvel ezelőtti és a mostani SNS viszonyulása a magyarokhoz – ég és föld.

Újraértékeli a magyar kormány, illetve a Fidesz a Hídhoz való viszonyát, miután az a kormánykoalíció tagja lett?

Ha államközi szempontból nézzük, erre nincs szükség. Mi azzal a kormánnyal dolgozunk együtt, amely a szlovákiai választások alapján megalakul. Államközi szempontból tehát ez nem releváns kérdés. Pártpolitikai szempontból releváns lehet, de én egyelőre nem látom jelét annak, hogy a Fidesz ne az eddig ismert preferenciáját tartaná meg. Szurkolunk az MKP új vezetésének, hogy átlendítse az MKP-t a holtponton. Fideszes politikusként azt mondom: a helyi magyarság érdekét az szolgálná a legjobban, ha az MKP egy erős magyar képviselettel bírna a parlamentben.

Az előbb viszont magyarokat is képviselő pártként említette a Hidat…

Vegyes párt, magyarokból is álló párt. Tudomásul kell venni, hogy vannak magyarok, akik a Hídban vannak, és vannak, akik azMKPban. 

A Fidesz mindazonáltal hosszú ideig olyan pártként kezelte a Hidat, amellyel nem kell partnerségi viszonyra törekednie, mert nem etnikai alapon szerveződik. 

Ezt most is tartom. Etnikai alapon az MKP szerveződik, a Híd egy vegyes párt. 

Nincs szükség viszont partneri viszonyra, ha a parlamentben egyedül képviseli a magyarok érdekeit a Híd? 

Egyelőre nem látom azt, hogy preferenciát váltanánk. Ugyanakkor mi szívesen beszélünk mindenkivel, aki magyar érdeket képvisel. Semmi ok nincs arra, hogy a Híddal ne folytassunk konzultációkat. 

Ez azt jelenti, hogy a MÁÉRT-ra is meghívást kaphat a Híd? 

Ez nem az én kompetenciám. Én nem tudok arról, hogy a Hídtól érkezett volna megkeresés, hogy gondoljuk újra a velük való kapcsolatot. 

És ha jönne egy ilyen megkeresés? 

Akkor meggondolnák azok, akiknek ez a dolguk. 

És mi az ön véleménye? 

Ezt valakinek kezdeményeznie kell, magától nem indul el. 

Önök nem fogják kezdeményezni? 

Én nem tudok arról, hogy nálunk olyan megfontolás lenne, hogy kezdeményezzük. 

A két párt esetleges újraegyesüléséről mi az álláspontjuk? 

Nincs álláspontunk, a kormány részéről ez furcsa is lenne. Szerintem nem Budapestről kell megmondani, hogy a helyi magyar pártok hogyan működjenek. 

Mégis azáltal, hogy önök kiemelnek egy pártot, konkrétan az MKP-t, befolyásolják az itteni magyar politikát. 

Van-e más etnikai alapon szerveződő magyar párt Szlovákiában?

Magyarország éppen a menekült-elosztásról szóló népszavazásra készül. Mindez olyan időszakban zajlik, amikor sokak szerint az EU eddigi legnagyobb válságát éli. Nem tartanak attól, hogy a népszavazás még inkább felkorbácsolja az EU-ellenes kedélyeket? 

Ez a népszavazás nem az EU-tagságról szól, hanem arról, hogy az Európai Unió rákényszerítheti-e a tagjait arra, hogy kényszerbetelepítést hajtsanak végre. Abban egyetértünk, hogy az EU-nak soha nem kellett ennyi és ilyen súlyos kihívással szembesülnie, mint most. Azt gondolom, az EU alapos reformra szorul, s nem szabad még több jogkört Brüsszel kezébe adni. Azelmúlt időszakok válságai ugyanis azt mutatták meg, hogy azok a megoldások vezettek eredményre, amelyek tagállami szinten születtek. 

Egyre inkább világossá válik azonban, hogy a kötelező kvótamegosztásról szóló tervezet nem fog megvalósulni. Így is indokoltnak látják a népszavazást? 

Brüsszelben az elmúlt egy évben nyolc bevándorláspárti döntést hoztak, ez a brüsszeli kvótacsomag egyértelműen támogatja a kényszerbetelepítést. Világos, hogy az Európai Bizottság arra játszik, hogy egy állandó mechanizmust léptessen életbe, miközben semmilyen tekintettel nincsenek a meglévő jogszabályokra. Az aktuális javaslat a dublini rendszer teljes felrúgását jelenti, amikor kiveszik a tagállamok kezébőladöntéstarról,kiléphetbeazadott országba. Ezt viszont nem lehet, hiszen a Dublini Szerződést csak a tagállamok parlamentjei módosíthatják. Jól látható, hogy Brüsszel politikája nem az, hogy állítsuk meg a bevándorlást, hanem az, hogy hozzuk be és osszuk szét a bevándorlókat. Mi merőben másként látjuk a helyzetet, és azt gondoljuk, hogy a bevándorlás megállítására kell törekednünk. 

Rendben, azonban így is van az EU területén több mint egymillió ember, akikkel kezdeni kell valamit. Az nem igazságtalan, hogy valamennyi terhet azok a tagállamok viseljék, amelyeknek az a pechjük, hogy az EU határán vannak? 

És minket ki kérdezett meg, hogy miben segíthetnek, amikor napi szinten először ezrek, majd tízezrek jöttek be az országba, megsértve a szuverenitásunkat, nem voltak hajlandók együttműködni a hatóságainkkal, elfoglalták az autópályákat, a pályaudvart, úgy, hogy azemberek féltek odamenni. Az illegális bevándorlók a határnál megtámadták a határt védő magyar rendőröket, betondarabokkal dobálták őket. Védtük, és védjük Magyarország és a schengeni zóna külső határát, ebben csak a V4es partnereink segítenek bennünket. 

Mi legyen tehát azokkal az emberekkel, akik már itt vannak? Mit javasolnak önök? 

A meglévő jogszabályokból indulnék ki. Vannak arra vonatkozó jogszabályai az EU-nak, hogy hogyan lehet ide belépni, és hogyan lehet itt tartózkodni. 

Vissza kellene vinni őket a háborús zónákba? 

Már bocsánat, de hozzánk senki sem háborús zónából jött át, hanem Szerbiából vagy Horvátországból. Oda pedig Törökországon, Görögországon és Macedónián keresztül jutottak el. Egyik országban sem voltak életveszélyben. 

Tehát vissza kellene mindenkit vinni Görögországba? Nem gondolja, hogy az ország összeomlana ettől? 

Nekünk akkor kellene lelkiismeretfurdalást éreznünk, ha az elmúlt évben ötszázszor nem mondtuk volna el, hogy össze kell rakni egy közös európai egységet, amely meg tudja védeni a schengeni zóna déli határát. Én nem gondolom azt, hogy az EU-nak kötelessége lenne befogadni az összes embert, aki valamilyen oknál fogva elhagyta a hazáját. Nekünk az a feladatunk, hogy segítsünk abban, hogy azok, akiknek el kellett hagyniuk az otthonukat, emberhez méltó körülmények között élhessenek a hazájukhoz közel, hogy a háborús konfliktus rendeződése után haza tudjanak térni. És először is világossá kell tennünk, hogy a határainkat nem sértheti meg senki, pláne nem kell erre senkit buzdítani. Másodszor, ahhoz, hogy a háború elől menekülőknek segítsünk közel maradni a hazájukhoz, pénzt kell adnunk a törököknek, jordániaiaknak, libanoniaknak, kurdoknak. Harmadszor, azokat az eurómilliárdokat, amiket az EU az úgynevezett harmadik országokra költ, ahhoz kell kötni, hogy biztosítani tudjanak országukban olyan feltételeket, hogy onnan ne kelljen senkinek eljönnie. 

Ebben a kontextusban nagyon fontos a szerepe Törökországnak, amely az EU keleti határát biztosítja, amiért nem kis összeget is kapott. Az utóbbi hetek eseményei fényében azonban kijelenthető, hogy az országban olyan folyamatok zajlanak, amelyek nem összeegyeztethetők a demokrácia elveivel. Erről hogy vélekedik? 

Először is mondjuk ki, Törökországban államcsíny történt. 

Ez azért kérdés, mert még elemzők sem biztosak abban, hogy valódi puccsról van-e szó, vagy egy Erdogan elnök által megrendezett színdarabról, amely igazolást adhatna ellenfelei eltávolítására. 

Azt gondolom, nem kellene teret adnunk az összeesküvés-elméleteknek. Világos, hogy puccskísérletről van szó, amit Európának ezen a részén szerencsére már nem ismerünk. Ezek után néhány európai politikus a demokratikusan megválasztott török elnököt akarja kioktatni arról, mi a demokrácia. Ezt a képmutatás magas iskolájának tartom, és nagyon károsnak vélem, ha az EU akarja kioktatni a török elnököt arról, mi az adekvát válasz egy államcsínyre. 

Már bocsánat, de a megtorló intézkedések több mint százezer embert érintenek, köztük például több ezer tanárt, akik ellen csupán az a vád, hogy Fethullah Gülen hívei. Ez így rendben van? 

Még egyszer. Törökországban a meglévő demokratikus politikai rendszer megdöntésére történt kísérlet, 240 ember meghalt. Csodálkoznék azon, ha erre a kormány nem adna kemény választ. 

Kérdés azonban, hogy valóban indokolt-e több ezer tanárt elbocsátani, miközben csak az a vád ellenük, hogy a puccs szellemi atyjaként megnevezett Gülen emberei. 

Már elnézést, de ezt ön honnan tudja? 

A médiából. 

Na itt a baj. Én abból tudok kiindulni, hogy Magyarországot mennyi bírálat érte az utóbbi évek során puszta médiatudósítások alapján, miközben ezeknek jó része hazugságokon alapult. Én két héttel ezelőtt jártam Törökországban, tárgyaltam a miniszterelnökkel és vezető politikusokkal. Mindnyájan arról biztosítottak, hogy minden az érvényben levő jogszabályok értelmében történik. 

Magyarország oroszbarát külpolitikája kritika tárgya lett az elmúlt években. Nem gondolja, hogy ez is az EU egységének megbontásához vezethet? 

Először is, mondjuk el, hogy az utóbbi időszakban nem csupán Magyarország, hanem sok más európai állam vezetői is tárgyaltak Moszkvával, hogy a gazdasági szereplőket ne is említsük. Nem fogadom el, hogy azt, ami a nagy államoknak megengedett, kis államok esetében rögtön az EU bomlasztásának bélyegezzék. Másodszor, egy közép-európai állam nem engedheti meg magának, hogy ne legyen beszélő viszonyban Moszkvával, pláne, ha a gázimportjának 85%-át innen szerzi be. Fenntartjuk azt a véleményünket, hogy azOroszország elleni szankciók mindkét oldalnak károkat okoznak, miközben nem visznek közelebb a megoldáshoz. 

Rendben, ám ha eltöröljük a szankciókat, milyen más eszköze marad Európának, hogy nemtetszését fejezze ki amiatt, hogy Oroszország megszállta Ukrajnát? 

A szankciók hatásait az EUtagállamok vezetőinek szintjén kellene értékelni, ám ez a javaslatunk sorra le lett söpörve az asztalról. Mi magas szintű egyeztetést akartunk, az unió bürokratái alacsony szinten döntöttek. 

Az ön álláspontja tehát az, hogy a szankciókat el kell törölni? 

Az én véleményem az, hogy beszélni kell a szankciók hatásairól, és arról, hogy mennyivel vittek közelebb a minszki megállapodás betartásához. 

Az Európai Uniónak azonban mégis csak szót kellene emelnie az ellen, hogy Oroszország behatolt egy szomszédos ország területére, ahol ráadásul még magyarok is élnek. 

Pontosan, és pont emiatt senki sem érdekelt jobban Ukrajna területi integritásában, mint mi. 

Nemrégiben mégis azt nyilatkozta, Oroszország nem jelent közvetlen veszélyt a NATO számára. 

Azt gondolom, Oroszország nem támadna meg egy NATO-tagországot, és Magyarország számára sem jelent egzisztenciális veszélyt. Ezzel például a lengyelek nem értenek egyet, mert más a történelmi tapasztalatuk, amit én tiszteletben tartok. Azt azonban nagy bajnak tartanám, ha nem mondhatnánk el a véleményünket. 

Kérdés azonban, hogy ez a külön utas vélemény nem az EU egységének megbontását szolgáljae. Miközben nyilvánvaló, hogy pont ezaz, amiben Moszkva érdekelt, amely Közép-Európát még mindig saját érdekszférájának tartja. 

Mi nem bontottuk meg az egységet. Elmondtuk a kritikus véleményünket a szankciókról, de megszavaztuk őket, csakúgy, mint a szlovák kormány. 

Ennek viszont mi értelme van? 

Úgy tudtam, hogy az EU-ban véleményszabadság van, és lehetőség van az érvek és ellenérvek megvitatására. Mi szeretnénk élni azzal a jogunkkal, hogy elmondhassuk, ha valamivel nem értünk egyet. 

Nem gondolja azt, hogy Oroszország jelenlegi vezetése továbbra is saját érdekszférájaként tekint a térségünkre, s abban érdekelt, hogy visszaállítsa itt a befolyását? 

Mi szuverén ország vagyunk. 

Azok voltunk a Szovjetunió idején is… 

Kissé meredek összehasonlítás. Ráadásul azóta tagjai vagyunk az EU-nak és a NATO-nak. 

Azonban sokak szerint reális forgatókönyvvé vált az EU szétesése, ami alapjaiban átírná a helyzetünket. 

Szerintem nem fog az EU szétesni, viszont az tény, hogy nagyon komoly kihívások előtt áll. De hát ilyen a világpolitika. És Európa egységét pont az fogja megmutatni, hogy miként tud ezekre a kihívásokra reagálni. 

Milyen Európai Uniót szeretne Magyarország? 

Erőset és egységeset. Ebben nyilván minden tagállam egyetért. Abban azonban már vita van, hogy hogyan érjük ezt el. Meggyőződésem azonban, hogy az, hogy le tudjuk folytatni az erről szóló vitákat, érték. Voltak már olyan integrációs szervezetek, ahol a vita tiltott volt, ezek szét is estek. Magyarország a legkonstruktívabb partner ebben a vitában. 

Czajlik Katalin, Szalay Zoltán

Ajánló