Hogyan hatnak egy elismert művész tisztelőire az őt ért zaklatási vádak?

Az elmúlt hét Marton László szexuális szokásainak véleményezésétől volt hangos. A rendezőt Sárosdi Lilla színésznő vádolja azzal, hogy egykor szexuálisan molesztálta és mélységesen megalázta. Azóta további hét nő jelentkezett, hasonló tapasztalatokat megosztva a Vígszínház nagy hatalmú urával kapcsolatban.

Illusztrációs felvétel
Képarchívum

A Weinstein-botrány hullámai tájainkat is elérték. A kezdetben bulvártémának tűnő ügy egyre hevesebb társadalmi vitát generál. Ezekben a napokban nők ezrei osztják meg a Facebookon történeteiket szexuális zaklatásról, munkahelyi molesztálásról, kiszolgáltatottságról. Úgy tűnik, egy feneketlen zsák szakadt ki.

Művész és magánember

Vajon hogyan hatnak egy-egy elismert művész tisztelőire, rajongóira az illető magánéletéről kitudódó negatív információk? Átformálhatja-e a róluk kialakult képet, ha kiderül, hogy visszaéltek a hatalmukkal? Milyen mértékben befolyásolja egy-egy művész viselkedése az általa létrehozott kulturális értékek megítélését? Hol a határ? Mikortól válik valaki vállalhatatlanná rajongói számára? Hibáztathatók-e a számukra vállalhatatlan helyzetbe kerülő áldozatok, ha nem rohannak azonnal a rendőrségre, hanem titkolják az őket ért megaláztatásokat, esetleg évtizedeken át? Vajon hibásan méri-e fel a helyzetet az a nő, aki mit sem sejtve beül egy férfi autójába? Muszáj-e számolnia azzal, hogy hamarosan egy pénisz kerül a szája elé?

Marton László Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színházrendező, színigazgató, érdemes és kiváló művész esete egy egész szakma tisztaságát kérdőjelezi meg. A szereposztó dívány kifejezés Jászai Mari korában született meg magyar nyelven, és maga Jászai robbantotta ki a század egyik legnagyobb színházi botrányát, amikor az ilyen jellegű protekcionizmus ellen tiltakozva otthagyta a Nemzeti Színházat.

Domináns hímek világa

A művészvilágra mindig is férfidominancia volt jellemző. A hatalmi pozícióban lévő férfi státusánál fogva (az erkölcsi szabályok semmibevételével) mindig is hozzásegíthette a pályakezdő nőt áhított céljához. Az érintettekkel együtt a közvélemény is hallgatólagosan elfogadta ezt. Egészen mostanáig. A bukott hollywoodi filmproducer egy csomó „kollégát” ránthat magával, mert a kiszolgáltatott helyzetüket eddig az élet természetes velejárójának tartó nők sorban szólalnak meg. Azok, akik eddig úgy érezték, „alkati” okokból nem tudtak megfelelni némely bevett szokásnak, visszautasító reakcióikkal szembe mentek az elvárásoknak, most tudatosították, hogy nem nekik kell(ett volna) bocsánatot kérniük. Az, hogy a helyzetüket kihasználó férfiak legtöbbször érdemeik elismeréseképpen jutottak hatalomhoz, semmiképp sem mentő körülmény. Marton példaértékű esetében nem az számít, mit tett le az asztalra szakmailag, hanem hogy visszaélt-e hatalmi helyzetével. Az elkövetkező napokban kiderül, milyen mértékben tépázhatják meg egy jelentős színházi szakember karrierjét esetleges magánemberi botlásai.

A történet azért is szimbolikus, mert Martonnak tulajdonképpen munkaköri kötelessége sokat tudni az emberi természetről, egyebek mellett épp a hatalmi visszaélésekről, az emberben lakozó indulatokról, vágyakról, erkölcsről. És mert az ilyen embereknek valamivel több esélyük van arra, hogy felismerjék bizonyos személyiségvonásaik ártalmasságát, és esetleg megfékezzék azokat.

Az ATV Egyenes beszéd című műsorában Verebes István rendezőt és volt nyíregyházi színházigazgatót kérdezték az ügyről. Verebes kifejtette, hogy helyesnek tartja, ha az áldozatok fellépnek a „szexuális ragadozók” ellen, csak ne nevezzék meg őket. Elmondta, hogy amióta ő a pályán van, a magyar színházvezető azt csinál a társulat tagjaival, amit akar. „Rangos színészeket küldhet parkolópályára, tönkretehet családokat. A színésznő mindent meg akar csinálni, hogy játsszon. És ezzel vissza lehet élni.” Verebes kijelentette, hogy ő is bármit megtehetett volna, de persze nem élt vissza a helyzetével. Ugyanakkor szerinte Marton Lászlót nem lehet felfüggeszteni, mert ő egy jeles rendező, aki sok kiváló színész pályáját egyengette.

Mit mond a Vígszínház?

Marton László előbb (némi hallgatói nyomásra) egyetemi oktatói tisztségét függesztette fel, majd főrendezői állásáról is lemondott. A Vígszínház első közleményéből nem volt világos, kinek a pártján áll, tegnap azonban kiadtak egy újabb, egyértelműbb nyilatkozatot, amelyben egyebek mellett ez áll: „Szeretnénk kifejezni együttérzésünket és támogatásunkat mindazok felé, akik akaratuk ellenére megalázó, emberi méltóságukat vagy személyi szabadságukat sértő, érzelmi törést okozó helyzetbe kerültek. A Vígszínház elítél minden ilyen jellegű cselekményt. Eddig is eltökéltek voltunk, de most még nagyobb hangsúlyt fektetünk arra, hogy minden hasonló esetnek elejét vegyük, hogy ezeket idejében felismerjük, és az ügyben eljárjunk.”

A Vígszínház kezdeményezi egy anonim bejelentővonal vagy online felület létrehozását, amelyen minden magát érintettnek érző színházi dolgozó – vagy akár színházba járó – név nélkül jelentheti be a hasonló eseteket, amelyeket minden esetben kivizsgálnak. A december 15-re tervezett Marton-bemutató, Ibsen A vadkacsa című darabjának premierje elmarad a Pesti Színházban.

Ajánló