Fehér Renátó: Európaterminál (kanyon)

A prágai Masarykovóról indult a vonat, s jött észak-északnyugat felé, a Moldva mentén. Ř.-t legalább egy akkora visszakanyarulattal öleli körbe a folyó, mint Prága egyik központi kerületét, Holešovicét, ugyanúgy viseli meg minden áradás, csak az nem breaking news, mert itt nincs állatkert, ahonnan menteni kell a zsiráfot.

Marc Chagall: A lakoma (1916)
A hely lélekszáma alulról karcolhatja a nyolcszázat, az egyetlen említésre méltó objektum a Cseh Tudományos Akadémia Atommagkutató Intézete, ami úgy nyúlik el a folyóparton, mint máshol neogótikus parlamentek. Egyetlen említésre méltó objektum: Wikipédia-turisták takaróznak ilyen plédbe. 
 
Mi viszont leszálltunk az állomáson egy megközelítőleg sem szigorúan ellenőrzött vonatról, és az október legvégi didergős koradélutánban besétáltunk, de nem jutottunk beljebb a stadionnál. Kanyon az, a lelátók helyén néhol piknikezhetetlenül meredek domboldal, de inkább sziklafal. Az egyik kapu fölött, a fennsíkon kocsma áll, hospoda, helyre terasza pedig a szakadékba lóg, akár egy kifulladt házőrző nyelve. A talajerózió és tektonika nagyvonalúsága, ami a teraszt a helyén tartja, a vallásilag amuzikális csehek számára is egyfajta istenbizonyíték. De hosszúlépést nem tanácsos kérni, és ennek nem a csalódást keltő dél-morva borászat az oka. 
 
A peremen sorakozik pár műanyag kerti szék, egy kinnfeledt nyugágy, a semmi ágán. Ezt neveznék gőgös profik, a közbeszerzés ultrák VIP-szektornak, csakhogy Ř.-ben mindenki innen nézi a meccset. Mindenki VIP. A hármas sípszó után itt jönnek fölfelé a játékosok. Ecsethajú huszonévesek alkotják a csapat gerincét, mintha nyolcas ikrek, laposhasú spílerek még néhány évig. A cserepadról járni cigizni nekik a kardió, a pufidzsekik zsebében mindig van szotyi, amit a földi halandó, főleg ha expat, nem kap meg a prágai szupermarketekben sem, hiába ismételgeti tébolyultan, hogy slunečnice, slunečnice.
A hospoda pedig klubház is és öltöző. És szezonzárót tart a klub. Kezdődik a holtidény, téli pihenő. De a pultnál jut azért táceknyi hely az ilyen illetékteleneknek is, nincs meg a zártkörűség görcse. A pultban felirat: Pravda a láska musí zvítězit nad lží a nenávistí, az igazságnak és a szeretetnek győznie kell a hazugság és a gyűlölet fölött. Igen kifinomult szurkolói rigmus, bár talán nehezen skandálható, gondolhatná a turista, aki a Marsról látogat Ř.-be.
 
Mire a csapat végez a zuhanyozással, a klubelnök és helyi vállalkozó már kótyagos, dicsér, biztat, szorongatja a házi gólkirály kezét, és viccelődik Novákékon, hogy náluk három generáció is aktív kerettag még. Aztán leleplezi a hatalmas hidegtálakat, amilyenekhez itt a hospodában nem szokott az edzés utáni söprögető, beállós, balbekk, ék. Sonkák, kolbászok, tojások, torma, póré-, fok-, új- és vöröshagyma. Tepertő meg libazsír. Fehér kenyér, átharaphatatlan nagy karéj. A falu adta össze a játszó személyeknek. Sehol a pizzarendelés fantáziátlan rutinja, se az avokádókrém kifinomult osztályfölénye. S ha mindez elfogy, éjfélre jár majd, addigra mi már prágai pivnicékben újra, durrannak a további sörök és slivovicék mellé a sokat próbált Bohemia chipses zacskók. Harang csendül, ének zendül: így kezdődik meg Ř.-ben az advent.

Ajánló