Mit olvas Szőke Erika képzőművész?

A napokban jelenik meg Száz Pál Fűje sarjad mezőknek című könyve, melyet volt szerencsém illusztrálni. Így természetesen mélyebben beleástam magam a kötet mondanivalójába, és úgy érzem, sikerült is vele eggyé válnom. 

Az olvasás, és az alkotás is, nagyon élvezetes volt, könnyed és élettel teli. Olyan otthonias, mivel az egész könyv a mi falusi szójárásunk, illetve az elődeink cifrás nyelvén íródott. A gyógynövényekkel „fűszerezett” elbeszélések nagyanyáink világába kalauzolnak, azaz vissza a gyökerekhez.
 
Nemrég olvastam hasonló témájú könyvet, Kateřina Tučková Üldözött istennők című regényét. Kosziba Klaudia ajánlotta nekem azzal, hogy „ez neked való könyv, szeretni fogod”. És valóban, nem csalódtam: sem a könyvben, sem Klaudia emberismeretében.
 
A néprajzi jellegű regény a Fehér-Kárpátokban található falvak javasasszonyainak sorsáról, modern boszorkányüldözésről számol be. Érdekes rituálék, szokások tárulnak fel, amelyek mintha ismerősek lennének egy pár régi mendemondából. Győrffy Ákos Haza című kötete is elvarázsolt, melyben a szerző barangolásra, felfedezésre ösztönöz minket, hogy adjuk át magunkat az újnak, az ismeretlennek. A természettel egyesülve egy lelki sétára indulunk, közelebb kerülve másokhoz, de főleg önmagunkhoz. Tetszenek az érzéki tájleírások és a gyerekkori emlékeket felidéző sorok.
 
Gyakran veszem elő Ramón Gómez de la Serna elhunyt spanyol író Nuevas Greguerías című kötetét, melyet mellesleg Chema Madoz illusztrált. A greguería elnevezés de la Serna nevéhez fűződik, s az aforizmához hasonló tömör, szellemes definíció a hétköznapi életből. 
 
A humor és metafora segítségével a valóságot más szemszögből világítja meg. Nagyon inspiratív és játékos jellegű olvasmány. 
 
Egy-két kedvencemet idézném (saját fordítás): Az eső azt hiszi, hogy az esernyő az írógépe. 
A költészet lyukat fúr a mennyezetbe, hogy láthassuk az eget.

Ajánló