„Közép-Európában kissé hiszékenyebbek az emberek”

Tizenkét éve a Mayo Klinika laboratóriumi és patológiai osztályát vezeti, emellett az Amerikai Magyar Orvosszövetség soros elnöke Khoor András professzor, aki nemrég a Selye János Klub meghívására járt Pozsonyban.
 
 Professzor úr, milyen úton jutott el a neves klinikára?
Budapesten születtem, ott végeztem el a Semmelweis Orvostudományi Egyetemet. Először rezidensként a Szent László Kórházban patológusként dolgoztam. Édesapám mindig patológus szeretett volna lenni, álmát nekem sikerült megvalósítanom. Ezután az 1-es Kórbonctani Intézetbe kerültem, majd egy kis kitérőt tettem a neonatológia felé. 1989-ben kerültem az Egyesült Államokba, ahol a Vanderbilt Egyetemen a tüdő fejlődését kutattam. 
 
Tulajdonképpen azért választottak engem, mert patológusi és neonatológiai hátterem
volt. A neonatológiai osztályon a magzati tüdő kutatásával foglalkoztam. Ott töltöttem három
és fél évet, és ott végeztem el az amerikai rezidenciát. A tüdő továbbra is érdekelt, úgyhogy egy évet a rochesteri Mayo Klinikán töltöttem, ahol tüdőpatológiai kutató ösztöndíjas voltam, majd több évig Tampában dolgoztam, s onnan kerültem a jacksonville-i Mayo Klinikára. Azóta ez a munkahelyem, 12 éve vezetem a klinika laboratóriumi és patológiai osztályát.
 
A rendszerváltás óta nem él Magyarországon...
Valójában már a rendszerváltás előtt lehetőséget kaptam arra, hogy kiutazzak. 1989 januárja
óta dolgozom az Egyesült Államokban. Ott éltem meg a rendszerváltást. Magyarországról tulajdonképpen már a fordulat előtt ki lehetett jutni külföldre, ha az ember pályázott és szerencséje volt. Sebészi patológus vagyok, tehát általános kórszövettannal foglalkozom. A patológusok az Egyesült Államokban az idejük nagy részét szövettannal töltik, vagyis biopsziákat, műtéti anyagokat leleteznek. Az én területem a tüdő patológiája. Tudvalévő, hogy a tüdőt többféle – daganatos és nem daganatos betegség – is megtámadhatja. Ezek teljes spektruma érdekel. Néha az egyedüli megoldást a tüdőátültetés jelenti.
 
Szlovákiában nem végeznek tüdőátültetést, a betegeket eddig Ausztriába szállították, mostantól pedig Csehországba. Szívátültetést viszont végeznek. A tüdőátültetés igényesebb lenne, mint a szívátültetés?
A tüdőátültetés akkor lehet sikeres, ha azt az intézmény viszonylag nagy számban végzi, ami egy kis ország számára nem mindig megoldható. Az indikációk bővülésével az átültetések
száma is nőhet. Nemzetközi összefogassál pedig megfelelő donort könnyebb találni. Magyarországon is csak egy-két éve végeznek tüdőátültetést, addig szintén Bécsbe
szállították a betegeket.
 
Mennyire gyakori a tüdőtranszplantáció?
Világszerte évente körülbelül négyezer átültetést végeznek. Tudjuk, hogy a betegeknek egy része meghal, mielőtt új tüdőt kapna. A transzplantációval kapcsolatban nagy gondot jelent a donorszervek elérhetősége. A szívtranszplantációnál könyv - Khoor András professzor, az Amerikai Magyar Orvosszövetség soros elnöke nyebb a helyzet, ugyanis ezt a szervet jobban meg lehet óvni a transzplantációig, de a tüdő nagy része a várakozás közben károsodhat. A szerveket csak rövid ideig lehet a szervezeten kívül életben tartani, s ez az idő a tüdő tekintetében még rövidebb.
 
Mikor indokolt ez a beavatkozás?
Sok olyan tüdőbetegség van, amikor a transzplantáció jelenti az egyetlen esélyt a túlélésre, illetve az életminőség javítására. Az egyik leggyakoribb a COPD (a krónikus obstruktív tüdőbetegség). Ez a tüdőszövet elvesztéséhez és tüdőtágulathoz vezet. Lecsökken az a felület, ahol a légzés történik. Két oka van: az egyik a dohányzás, a másik az alfa-1 antitripszin nevű anyag hiánya, ami örökletes. A transzplantációt igénylő másik leggyakoribb betegség a tüdőfibrózis (hegesedés).
 
Érdekes módon nálunk, a Mayo Klinikán a legtöbb transzplantációt a tüdőfibrózisban szenvedő betegeken végezzük. Ez nem daganatos, hanem idiopátiás, vagyis
ismeretlen eredetű betegség.
 
Okát nem ismerjük, azt viszont tudjuk, hogy gyakoribb a dohányosoknál, de közvetlen összefüggést nem állapítottak meg. Itt tulajdonképpen a tüdő kötőszövete változik meg, vagyis felszaporodik, tömöttebbé válik, s nincs lehetőség a légcserére. A tüdőátültetés harmadik leggyakoribb oka az úgynevezett cisztás fibrózis, ami ugyancsak örökletes és gyakran fiataloknál jelentkezik. A tüdőátültetés kapcsán két nehézséget feltétlenül meg kell említeni. Az egyik a donor elérhetősége. Amúgy sem dúskálunk a donorszervekben, de a tüdő esetében még kevesebb áll rendelkezésünkre. A másik pedig az, hogy a transzplantált betegek nagy részében úgynevezett krónikus légúti kilökődés következik be, amikor a légutak elzáródnak. Tíz év után a betegek 80 százalékánál krónikus légúti kilökődés jön létre. 
 
Ha adódik megfelelő donor, a dohányzás kizáró ok lehet?
Ebben az esetben nem számít, hogy valaki dohányzik-e vagy nem, hiszen nagyon kevés donor
szerv áll rendelkezésre. Természetesen rákos betegtől nem transzplantálnak.
 
 
Az átültetést követően milyen szövődmények alakulhatnak ki?
Tudni kell, hogy a beültetett tüdő genetikailag nem ugyanolyan, mint az ember eredeti tüdeje, s a szervezet kilökheti az idegen szervet.
Hogy ezt megakadályozzuk, immunszuppresszív terápiát kell alkalmazni, ez viszont legyengíti a szervezet természetes védekezőképességét. Az ember ilyenkor fogékony
a fertőzésekre. Meg kell akadályozni a kilökődést, és vigyázni kell, hogy ne történjen fertőzés.
 
Ha valaki hajlamos a tüdőbetegségre, ellene nemigen tudunk tenni. Egyébként hogyan
tudjuk minél tovább megőrizni tüdőnk egészségét?
A veszélyek jegyzékének első három helyén a dohányzás szerepel, ezt követi a tüdő túlérzékenységi reakciója. Vannak emberek, akik bizonyos belélegzett allergénekre immunreakcióval reagálnak. Ez a madártenyésztők körében gyakori. Lehetőleg ezt kerülni kell.
 
Mi a véleménye a közép-európai országok szakembergárdájának felkészültségéről, az
egészségügyi intézmények műszaki felszereltségéről? 
A szlovákiai helyzetről keveset tudok. Nem lehet egy kalap alá venni minden országot. A budapesti Semmelweis Egyetem a 150-200 legjobb orvosegyetem között van, ami előkelő hely. Az amerikai rezidenciához azonban egyelőre nem hasonlítható a magyar gyakorlati képzés. Az anyagi háttéren kívül – azt hiszem – a szemléleten is kissé változtatni kell. Az egészségügy az egész világon nehéz kérdés, mert mérhetetlen összegeket lehet rá fordítani.
 
Például a tüdőrák területén is rengeteg új szer, célzott terápia van, különböző genetikai hibákat lehet fellelni ezekben a tumorokban. Ha ezek kimutathatók, akkor a tumorok többé-kevésbé kezelhetők, de valójában csak néhány hónappal vagy egy-két évvel hosszabbítjuk meg a beteg életét. Óriási pénzeket költünk az élet utolsó néhány hónapjára.
 
Akkor csodákra nem lehet számítani?
Azért történnek csodák. Akiknél EGFR-receptor mutatható ki, azokat lehet specifikusan kezelni, de meggyógyítani nem. Azonban sok olyan daganatos tüdőbetegség van, amely valójában gyógyítható. A orvostudomány nagyon gyorsan fejlődik, s egyre többe kerül. Megtalálni a finanszírozás módját, valójában ez a nehéz. 
 
Nemrég egy hölgy részletesen mesélte el, hogyan gyógyította meg tüdőrákos férjét a sav-bázis egyensúlyon alapuló diétával. Ön szerint hihető ez a történet?
Minden lehetséges. Csodák valószínűleg vannak, de meg kellene alaposabban vizsgálni az esetet. Rengeteg diéta, készítmény van forgalomban, de valójában a tumorokra nem hatnak. Javíthatják az immunrendszert, de csodákra nem képesek.
 
Amerikában is divatosak a táplálékkiegészítők?
A táplálékkiegészítők divatosak, de olyannal nem találkoztam, amely a rák gyógyítását ígérné. Ennek talán az az egyik oka, hogy a hirdetéseket szigorúan ellenőrzik, nem lehet megalapozatlan dolgokat állítani. Talán ezzel is összefügg, hogy Közép-Európában kissé hiszékenyebbek az emberek. 
 

Ajánló