Választási déja vu

Nincs kire szavazni. Ön is hallotta már ezt valamelyik ismerősétől? Vagy épp ön is így érzi? Az idei megyei választások legnagyobb vesztese a szlovákiai magyarság lehet, pedig ennek nem kellett volna így lennie. 

SITA/AP illusztrációs felvétel

Többen is hangsúlyozták korábban, a kétfordulós rendszer azt hivatott biztosítani, hogy még véletlenül se nyerhessen el egyetlen megyében sem megyeelnöki posztot magyar nemzetiségű jelölt. Ez a nacionalista, fajvédő szlovák hozzáállás tulajdonképpen egy szimbolikus vereségtől óvta a szlovákságot, hiszen a megyeelnök egymagában, a képviselő-testület nélkül képtelen lenne bármiféle „magyarosító” fordulatra. A szimbólumok ereje azonban nem lebecsülendő. Persze ez már a második számú biztosíték, hiszen az elsőt, a legerősebbet, a megyék határainak megrajzolásakor építették be a rendszerbe, így aztán még egyfordulós választás esetén is komoly magyar összefogásra és szlovák széthúzásra lenne szükség, hogy magyar megyeelnökjelölt valós esélyekkel indulhasson neki a választásnak. 

Az egyfordulós rendszer megszavazásakor a szlovák kormánykoalíció pártjai mintha biztosra mentek volna abban a témában, lesz-e magyar összefogás. Nem akarunk spekulálni, hogy erről vajon az egyik kormánypárt biztosíthatta-e a másik kettőt, ám tény – ahogy azt az egyeztetések után is megírtuk –, hogy a megyei választási együttműködésre mintha sem a Híd, sem az MKP részéről nem lett volna őszinte szándék. Történt mindez olyan időszakban, amikor a két párt összesített támogatottsága és a szlovákiai magyar szavazókedv is történelmi mélyponton van. Azt, hogy történelmi lehetőséget szalasztottak el az együttműködésre, Bugár Béla is elmondta, elfelejtette viszont hozzátenni, hogy ebben a Hidat is komoly felelősség terheli. Miután a Híd egyszer már képes volt támogatni Berényi Józsefet – aki akkor ráadásul még az MKP elnökeként indult – Nagyszombat megyében, most vajon miért zárta ki ezt a lehetőséget már a tárgyalások kezdetén? Tényleg azért, hogy kipróbálja, ha fiatal jelöltje megmutatja arrogáns, pökhendi arcát, és az MKP legsötétebb propagandaportáljainak stílusában mocsoklavinát zúdít ellenfelére, ezzel mennyi választó szimpátiáját nyerheti el egy évvel a dunaszerdahelyi polgármester-választás előtt? Érthetetlen, miért támogatja a Híd Milan Belicát Nyitra megyében, ha van magyar jelölt is – jóllehet a karizmatikusnak igazán nem mondható Farkas Iván nem vág neki túl nagy esélyekkel a választásnak, de személye legalább nem annyira megosztó a szlovákiai magyarság körében, mint mondjuk Belicáé. Érthetetlen, hogy az MKP miért nem támogatja Kassa megyében a magyar jelöltet (miközben a hidas Pataky Károlyról nagyjából ugyanaz mondható el, mint Farkasról, azzal, hogy egy még ismeretlenebb névről van szó), ha egyszer tényleg annyira fontosnak tartja az etnikai politizálást.

Persze, amikor azt írjuk, érthetetlen, tudjuk, ezek mögött a döntések mögött nagyon is pragmatikus megfontolások húzódnak meg (elsősorban a már működő regionális együttműködéseket szeretnék folytatni a pártok), ám a magyar szavazatok tömbösítésével minden pragmatikus megfontolás mögé sokkal nagyobb erőt lehetne becsatornázni. Ez pedig idén sehol sem történt meg, így a választások egyfordulóssá tétele szlovákiai magyar szempontból a Híd és az MKP vezetésének köszönhetően borítékolható csőd. Persze a döntést szombaton a választópolgárok hozzák meg. Kíváncsian várjuk, milyen következtetéseket vonnak majd le a választói viselkedésből a vezető magyar politikusok. Mert az elszalasztható lehetőségek egyszer csak elfogynak – lehet, hogy elég hamarosan. 

Ajánló